Aggtelek túra, 2007.04.28. - 29.

Végül is miért lenne ez a blog, ha nem tenném fel a hosszabb-rövidebb túráimat/túráinkat? Két héttel ezelőtt jártuk be Észak-Magyarország egy jelentős részét, úgy, hogy közben Aggteleken aludtunk egyet. Az út gyönyörű volt, kár, hogy nem volt nálunk sisakkamera. Elvileg kölcsön kapok egyet próbaképp, és ha beválik, akkor beszerzek egyet magamnak, és mehetnek a videók is a Youtube-ra, és persze ide.
Szóval az út gyönyörű volt, csak alsórendű utakon mentünk, jó kis kanyargós, hegyi szerpentineken. Most először tudtam, mertem úgy bedölni, hogy a kipufogó alatti csavarok a betont karcolták.

Az útvonal nagyjából a következő volt:

Budapest-Aggtelek:
Bp-Visegrád-Szob-Vámosmikola-Balassagyarmat-Pásztó (át a Cserháton)-Pétervására-Ózd-Aggtelek

Aggtelek-Budapest:
Aggtelek-Jósvafő-Edelény-Varbó-Lillafüred-Eger-Gyöngyös-Budapest

Milyen lehet egy trike?

Egyszer olyan szívesen kipróbálnék egy trike-ot. Kíváncsi vagyok a kényelmére, az úttartására, és leginkább arra, hogy milyen lehet egy ilyennel kanyarodni. Persze trike és trike között legalább akkora különbeség lehet, mint motor és motor között. A neten szörfözgetve találtam rá Zeel Design eme gyönyörű trike műalkotására. Tudom, hogy avatlan szemmel első ránézésre olyan, mint egy tricikli motorral, de nem. Gyönörűen kidolgozott szerkezet. Nincs sehol egy egyenes vonal (asszem Hundertwasser mondta, hogy az egyenes vonal istentelen), csodás a macskeszem formájú üzemanyagtank, nagyon eltalált a grafit a réz és a bordó színek aránya, ugyenesen megbújik az olajtartály a sebességváltó és a hátsó tengely között. A gázkar és a kuplung a kormányban van elbújtatva, sehol egy feleslegesen lebegő drót. 1200 Spori motor hajtja, úgyhogy megy, mint a szél... A képeket a Zeel Design honlapjáról kölcsönöztem.

Tálibok kínai Hondán

Azt hiszem létezik a világon egy a Pokol Angyalainál jóval rettegettebb motoros banda, a Tálibok.

Mióta 2001-ben a szövetséges csapatok megdöntötték a Tálibok rendszerét, újraszerveződtek, és egyúttal vásároltak maguknak 1150 motorkerékpárt. És hogy mi a kedvenc márkájuk? Az 125 köbcentis piros kínai Honda. A motor szinte olyanná vált számukra, mint korábban a fehér Toyota pickup volt. A Tálib harcosok ezt használják közlekedésre, támadásokra, és az emberrablások során is. Sőt, állítólag 2002-ben Omar mollah is motoron menekült el a szövetséges csapatok elől, míg Rocketi Mollah arról kapta nevét, hogy kiválóan tudta használni RPG-jét; motorbiciklin ülve...


Soraya Nelson (National Public Radio) érdekes riportot közöl Lashkargahból, Helmad tartományból. Meginterjúvolva egy helyi motorszerelőt derül ki, hogy a fekete turbános lázadók havonta viszik hozzá a motorokat, ugyanis azok havonta lerobbannak (köszönjük Kína!), így ők a szerelők leggyakoribb látogatói. Mindig készpénzzel fizetnek, és gyakran tartanak igényt különleges tartozékokra, így ők válnak Afganisztán egyedüli "custom" motorok tulajdonosaivá. Ilyen extra tartozék például a rendőrsziréna, amellyel az ellenőrző posztokon szolgáló rendőröket próbálják becsapni, a kényelmet szolgáló gyapjútakaró, amelynek redőibe a kalasnyikov is elrejthető, a kézműves oldaltáskák, a kormányra tekert vörös szalag, amely a babona szerint elriasztja a gonosz tekintetét, vagy az erős fényszóró.

A Nagy Álom

"Being a biker is not a matter of life and death it's more important than that."

A Nagy Álom.

Nem Közel-Kelet, de utazás. Ha egyszer sok időm lesz, és sok pénzem, akkor végig fogom utazni egy motorral. Hol máshol találkozhat az ember ilyen szobrokkal, mint ez itt Texasban?


2200 mérföld, 3540 kilométer Chicagotól Los Angelesig. 8 államon megy keresztül, hol hosszasan, keletről nyugatra átszelve azt, hol pedig egy kicsit belevágva. Ha lesz energiám és időm, akkor lehet, hogy ezt a bejegyzést addig fogom építeni (mint egy Harleyt), amíg képekkel, információkkal, térképekkel olyan nem lesz, hogy akár az álom megvalósulásakor kiinduló pont lehet nekem. Vagy olyanoknak, akik szintén ilyen "felesleges" álmokat kergetnek... Segítségemre az internet és a Lonely Planet Road Trip: Route 66 lesz.

Ma koraeste, hogy egy kicsit erősítsem az álmot, elmentem a Harley kereskedésbe, amiről képek is születtek:

ILLINOIS

Chicago-Joliet-Wilmington-Normal-Bloomington-Funks Grove-Broadwell-Springfield-Litchfield-Mt Olive-St Louis

Chicago

Chicagoba most az Aeroviva-nál 65000 Ft-ért el lehet jutni, British Airways-el! Megdöbbentően olcsó.
Itt kezdődik a Mother Road nyugat felé, a Jackson Blvd.-on (1933-ban tették át a kiindulási pontot ide), a Michigan Avenue-n. Az alábbi kép az Adams Streetnél készült, de a Route 66 sohasem indult innen. Chicago térkép itt.

Szállás szempontjából érdemes itt böngészni, de a legolcsóbb szállás olyan 30 dollár/éjszaka/fő körül van. Ez még nem olyan vészes... Erre jön még a kaja, belépők, stb. Majd idővel szerintem készítek egy viszonylagosan részletes költségvetést, és felrakom majd valahogy.

Azt gondolom, hogy talán érdemes kint motort bérelni, és nem elcipeltetni egy sajátot, keresztül az óceánon. Lehet, hogy majd ennek az árát is megérdeklődöm, de most egyelőre abbol indulok ki, mintha Chicagoban bérelnék egyet, és Los Angelesben leadnám, X héttel később.

Az Eaglerider-nél egy 883-as Sportster 455 dollár egy hétre. Erre persze rájön még a biztosítási díj, a deposit, és gondolom egyéb "szépségdíj"-hoz hasonló költségek :-).
Az Admo-Tours-nál is ezek a költségek.
Az interneten rengetegen hírdetnek motor kölcsönzést, majd végig böngészem, és kiválasztom a legjobbat.

A benzin az USA-ban jelenleg állítólag 0.61 dollár/liter, vagyis kábé 120 forint. A Sportsternek 12.5 literes tankja van, és 5 - de vegyük az extrém 6 litert - fogyaszt 100 km-en. Az, ha jólszámolom, 3540 kilométeren kb. 220 liter, vagyis 25500 Ft. Ez nem is olyan nagyon megterhelő... Az viszont lehet, hon nem ártana, ha az útra magammal vinnék néhány gallon benzint, mert a 12,5 literes tankkal lehet, hogy nem bírná ki két távoli benzinkút között. De majd ezt is kiszámolom. :-)

Én Chicagoban nem szeretnék túl sok időt tölteni, de azért egy-két dolgot szeretnék megnézni:
A Route 66 kezdő- (lásd fent) és végálommás tábláját:

... a Sears Tower-t...

... a Lake Michigan-t...

... és még sétálnék, kávéznék, esténként pedig bárokban csücsülnék, és bluest hallgatnék a Buddy Guy's Legend-ben.


Joliet
(Chicago-Joliet: 74 km)

Joliet korábban önálló város volt, most tulajdonképpen beleolvadt Chicagoba.

Wilmington
(Joliet-Wilmington: 27 km)

Itt csak a Launching Pad étterem miatt állnék meg, mert előtte áll Gemini Giant:

Normal
(Wilmington-Normal: 125 km)
Bloomington
(Normal-Bloomington: 3,5 km)

Normal-t és Bloomington-t mondják Illinois szívének.

Lehet, hogy érdemes Bloomingtonban aludni, bár attól függ, mennyi idő alatt teszem meg a Chicago-Bloomberg közötti kb. 230 km-t. Ha sok helyen megállok útközben, akkor nagyjából sötétedésre érek Bloomingtonba.

Ilyen hely például Odell (78 km-re Bloomington előtt), ahol ez az 1932-ben épült, nem működő benzinkút (Standard Oil Station) áll. Nem lenne hihetetlen leparkolni a motorral, és a fehér padon csücsülve elszívni egy cigit?

Bloomingtonban sok szállás lehetőség van, különböző árakon.


Funks Grove (Bloomington-Funks Grove: 21 km)

Funks Grove egy kicsi szellemváros a 66-os út mentén, és én imádom az amerika szellemvárosokat. Korábban juharszirupot készítettek itt, mára kiahalt.

General store:

Train depot:

Broadwell
(Funks Grove-Broadwell: 52 km)

Broadwellben érdemes megállni, és megnézni az 1932-bén épült Pig Hip éttermet, ami sajnos 1991-ben bezárt, és az épület most múzeumként éli tovább az életét.

Springfield
(Broadwell-Springfield: 42 km)

Ez a Springfield nem azonos azzal a Springfielddel, ahol az Indian motorbicikliket gyártották (Massachusetts).
Ez Illinois fővárosa, itt praktizált Lincoln, mielőtt amerikai elnök lett, és szeptemberben itt tartják az International Route 66 Mother Road Festivalt.

Vannak itt Lincoln múzeumok, de ami engem érdekel, az a Shea's Gas Station Museum...

... és az Oliver Parks Telephone Museum.

Azt hiszem Springfieldben tölteném az estét, és talán a másnapit is, mert napközben kigurulnék a Lake Springfield-hez. A legközelebbi szálláshely valószínűleg St Louis lenne (156 km), de útközben rengeteg a látnivaló.

Litchfield
(Springfield-Litchfield: 73 km)

Ha nem indulnék túl korán Springfirldből, akkor pont ebédre érkeznék Litchfieldbe. Vagy ha elég korán indulnék, akkor egy reggelire. Azért fontos valamilyen kajára időzíteni az érkezést, mert Litchfieldben van az 1924 óta működő Ariston Café, amely állítólag a 66-os út legfinomabb ételeit kínálja...

Mt Olive
(Litchfield-Mt Olive: 19 km)

Mount Olive-ben van az út egyik légrégebben működő benzinkútja, az 1926-ban nyitott Roussell Soulby's Shell Station.

Hamel
(Mt Olive-Hamel: 26 km)

Hamelben a Szent Pál kolostorért állnék meg, aztán tovább robognék Mitchell-be.

Mitchell
(Hamel-Mitchell: 17 km)

Mitchell tulajdonképpen tele van érdekesebbnél-érdekesebb helyekkel.
Itt van például az egykori Bel Air Drive-in mozi állványa...

... az, 1924-ben nyitott, és ma is működő Luna Café...

... és a közelben álló Old Chain of Rock Bridge.

A hidat a hatvanas évek óta már csak a gyalogosok és a biciklisták használhatják. A másfél km hosszú híd átível a Mississippin, és egy 22 fokos görbület miatt tiltották le róla a motorral működő járműveket.